1. Fejezet

- Laura -

Az este úgy feküdtem le aludni, mint mindig. Reménykedtem, hogy holnap, vagyis ma nem ébredek fel. Ahogy megszólalt az ébresztőórám, a gyomrom görcsbe rándult. Felkeltem és elkezdtem készülődni. Zuhanyzás, fogmosás, majd kivettem az első bő farmerom és pulcsim a szekrényemből és felvettem. A sminkemet meg se kísérlem megcsinálni. A szemüvegem eltakarja, meg amúgy is olyan vagyok, mint valami csöves, rajtam csak egy csoda segítene. Lebaktattam a konyhába, de csak az ajtóig jutottam, mert hallottam, hogy valaki más is van a szüleimen kívül a helységben.
- Egyszerűen felfoghatatlan! Felfoghatatlan, hogy nem szúrja ki a szemüket egy ilyen csodás teremtmény, mint a lányuk - mondja felháborodottan az idegen, aki mellesleg szerintem meleg és francia.
- Értse meg Mr. Depardieu, hogy nekünk mindig a mi kicsi lányunk lesz a legszebb, de sokak nem így gondolják! - magyarázkodik az anyám.
- Legalább had nézzem meg - erre csak benyitottam és vártam, hogy valaki elmagyarázza, mi az istent csinálnak itt. Ácsorogtam egy kicsit, mert az a francia fazon mindenáron végig akart mérni.
- Végzett már? - toporgok türelmetlenül.
- Jó lenne, ha nem mocorognál! Próbálom felmérni a károkat. Fordulj! - hadonászik, mint valami retardált. - Mondom fordulj! - erre csak vállat vonok és megfordulok. - Egek! Valaki hívja a divat rendőrséget, mert ezért életfogytiglan járna! Aranyom, nem mondták neked, hogy ne apuci szekrényéből öltözz? Van ruha ebben a házban, ami nem olyan, mintha a férfiosztályon vetted volna?
- Én szeretem ezeket a ruhákat. Kényelmesek és legalább nem mutatnak olyan vészesen, ha valamit a nyakamba borítanak a suliban.
- Kis szívem, van egy heted, hogy leszoktasd magad a bő cuccokról, mert ilyen hacukában nem szállsz fel a magángépemre jövőhét hétfőn! - áll meg előttem csípőre tett kézzel.
- Valaki avasson már be! Hova megyünk a jövő héten? Vagy egyáltalán mi ez az egész? - nézek pöszén.
- Részt veszel Amerika, sőt nem is csak Amerika, hanem a világ egyik legnevesebb szépség versenyén! Mucikám a hétvégén ebből a Laurából nem marad semmi - mutogat.
- Maga nem tudja, mire vállalkozik - ingatom a fejem. - Én már 18 éve próbálok megváltozni. Mint látja zéró sikerrel.
- Christopher Depardiau nem adja fel egyhamar - néz rám elszántan. - Délután kezdjük a felkészítésed. A járásod, a tartásod, meg úgy minden elfogadhatatlan - jár körbe, miközben az ujjával a vállamon sétálgat.
- Nagyszerű, de nekem most már tényleg mennem kell. Tudja iskola, merthogy én még oda is járok.
- Cinikus, szarkasztikus és még öltözködni sem tud. Remélem valami tehetséged azért van - erre csak megrázom a fejem jelezve, hogy nem tudok ilyenről.
- Hosszú hetünk lesz - sóhajt egyet, majd leül a székre. Lassan kilopakodok és felszállok az éppen érkező iskolabuszra.

- Ross -

A busz öt perc múlva ideér, de még mindig nem tudom, hogy a farkasos bördzsekim, vagy a focista mezemhez tartozó citromsárga pulcsim vegyem fel. 
- ROSS! - kiabál anya. Elhajítom a bőrdzsekim és felkapom magamra a pulcsim, majd lerohanok a konyhába.
- Igen? - állok meg az asztal mellett.
- Kértelek, hogy számold át a hozzávalók mennyiségét a sütihez. Megcsináltad? - erre csak szemforgatva felmentem a szobámba és megfogtam a kupac lapot, amin számoltam és a kis papírt, amire a végeredményeket írtam. Felkaptam a táskám, bedobtam a konyhába a papírokat, amire anyám azzal a "az én kicsi fiam egy zseni" nézésével végigmért, majd kitessékelt az ajtón, nehogy lekéssem a buszt. Felszálltam és abban a pillanatban elindult a jármű. Esélyem sem volt megkapaszkodni, ráadásul meg is csúztam és ráestem valakire. Na ez a napom is jól indul! Először csak a bőcuccokat és a tornacsukát láttam meg, így azt hittem egy srácra estem rá.
- Bocs haver! - állok fel, majd őt is felsegítem, ahogy szembe áll velem felismerem. - Ne haragudj Laura, nem volt szándékos - magyarázkodom, de ő csak égő vörös fejjel kikerült, majd leül.
- Hagyd azt a nyomit Rossy! Gyere, mindenki rád vár itt hátul! - fogja meg a vállam Barbi. Még egy pillanatra ránéztem Lau-ra, aki elővett egy Shakespeare kötetet, de nem nézett rám. Hátra mentem a barátaimhoz és végighülyültük azt a tíz percet, amíg a sulihoz értünk. Bent az órák, mint általában, lassan és unalmasan teltek. Alig bírtam megállni, hogy fizikán ne javítsam ki a tanárt, de hála az égnek Laura kijavította helyettem. Ugyan ez volt matekon és kémián is. Ha nem vigyázok, hamar visszacsúszok az iskolai ranglétrán. Ebédnél ismét elsőként kaptuk meg a kajánkat, ami ma Grillezett csirkemell volt salátával, de csak a focistáknak és Barbi barátainak. A többiek rejtélyes húst ettek valami barnás sárga szósszal és krumplipürével, pfujj.
- Ross! Ross! Ross! - lökdös a telójával a kezében drága barátnőm.
- Mi van? - kérdezem, mire kiveszi a kezemből a villámat és kezembe nyomja a mobilját.
- Olvasd el nekem! - noszogat.
- Az oké, hogy a matekhoz nem értesz, se semmi más tanulós dologhoz, de olvasni csak tudsz - vonom fel a szemöldököm.
- Tudok olvasni, de a te szádból akarom hallani, hogy részt vehetek a Princess of Beauty szépség versenyen.
- Ha tudod, hogy mehetsz akkor... Inkább felolvasom, mert addig úgy se hagysz békén - nyitom meg az üzenetet.
"Miss Palvin! Gratulálunk! Ön képviselheti Miamit a Princess of Beauty szépség versenyen. Szeretettel várjuk önt és stylist-ját hétfőn New York-ban. Üdvözlettel: A Beauty csapata"
- Gratulálok Kicsim! - csókolom meg. - És, hogy lásd, mennyire biztos vagyok abban, hogy te győzöl, ma elmegyek veled báliruhát venni a díjkiosztóra. Olyat választasz, amilyet szeretnél, én fizetek.
- Jaj kicsim, ez olyan édes tőled. - ad egy puszit az arcomra. - Bárcsak velem jöhetnél! Nem akarsz véletlen felcsapni zenészből stylist-nak? - nevet.
- A helyzet az, hogy ugyan stylist nem vagyok, de... - fogom meg az arcát, hüvelykujjammal pedig végig simítok a tökéletes arccsontján. - A zsűriség is valami nem? - mosolygok.
- Várj, akkor...
- A banda lesz a sztár zsűri. Szóval Barbi P. mi a véleményed a világbékéről? - kérdezem nevetve. - De viccet félre téve... Az öt embernek teljesen pártatlannak kell lennie. Ötünknek csak egy szavazata lesz - mondom komolyan.
- Nem kérlek, hogy szavazz rám, de ne csavarja el egy szépség se a fejedet - csókol meg nevetve.
- Nem fogja, ne aggódj! És suli után elmegyünk neked ruhát nézni - jelentem ki.