Prológus

Ebben a kis bevezetőben részleteket mutatok a főszereplő lány Laura gimis életéből. Remélem tetszik :) Az első rész szeptember elsején kerül majd fel. Addig is xoxo : Klauu M.

- *** -

- Biztos nem szeretnél inkább egy szoknyát felvenni? - kérdezi anya, mikor kilépni készülök az ajtón.
- Nem. Szia! - megyek ki, majd felszállok a buszra. A jármű közepéig jutottam, mert ott találtam helyet.
- Szia! Szabad ez a hely? - kérdezem az ablak mellett ülő szőke fiútól.
- Szia! Persze - válaszol. - Egyébként Ross vagyok - nyújtja a kezét.
- Laura - fogok vele kezet. Végig beszélgettük az egész utat, majd a suliban elváltunk. A szekrényemhez mentem, betettem a cuccomat, majd a matek felszerelésem társaságában a teremhez indultam. Nyitottam az ajtót, mire a nyakamba esett a tanárnak szánt büdös, nyúlós, zöld trutyi a nyakamba esett. A homály, nevetés és mutogatás közben egy kéz körvonala rajzolódott ki. Megkapaszkodtam benne és felhúzott a földről.
- Ugye jól vagy? - ad egy zsepit.
- Most már igen - mosolygok Ross-ra.

Itt csúsztam le én is és újdonsült barátom is a menőségről.

- *** -

- És az Ifjúsági Tanulmányi Olimpia Matematika fordulójának győztes párja... - nyitja ki a borítékot a verseny főbírája. - Az Einstenek! - felrohantunk az emelvényre és Ross-al a kis kupát az égbe emeltük. Apa készített rólunk egy képet, majd haza mentünk. Mind a két család nálunk volt és hallgatták, hogy hogyan nyertünk.
- És akkor Laura megszólal, ha "itt vonj négyzetet, hogy gyökre emelhessünk!" - nevet Ross. - Nagyon ideges voltál - lök meg játékosan, ahogy a kanapén ülünk.
- Csak félre beszéltem, de legalább nem én próbáltam meg a 0-át 17,964-del megszorozni - lököm vissza nevetve.
- Kíváncsi leszek, mit fognak alakítani a jövőheti történelem versenyen - nevet Rydel, Ross nővére. - Egyébként ez a tiétek - ad a kezembe egy nagy piros fényképalbumot, amibe a ma készült kép már benne is volt.
- Kösz Delly! Héj Lau, írjuk bele a gyökös szöveged! - javasolja Ross.
- De akkor a "majd én megszorzom nullával a tizenhét egész kilencszázhatvannégy ezredet, te addig oldd meg az algebrai kifejezéseket" szövegedet is - nevetek. Fogunk egy-egy csillámos tollat és beleírjuk egymás hülyeségét. Mikor Ross-ék menni készülnek utána szaladok, hogy odaadjam neki az albumot. Bementem a szobámba és az ágyra dőltem. Holnap új osztálytársunk lesz. Egy magyar cserediák. Kíváncsian várom lehet, hogy egészen jó barátok leszünk.

Megjegyezném, hogy a töri versenyen is elsők lettünk, de csak fél ponttal győztünk. Az új osztálytársnőm pedig... Nos nem mondanám, hogy egy hullámhosszon vagyunk.

- *** -

Kémia óra van. Ross és én egy kísérletet mutatunk be az osztálynak, amiben az alumíniumot égetjük. Elkezdtem felírni az egyenletet a táblára, mikor valaki hátulról hozzám vágot valamilyen ruhadarabot. Egy szoknya volt.
- Héj Laura! Mi lenne, ha az osztály reakcióját néznénk meg arra a kísérletre, hogy csajnak öltözöl? - nevet Barbi a hátammögött. Eldobtam a krétát és kirohantam a teremből, azzal mit sem törődve, hogy az óra még javában tart. Az egyik padhoz futottam és rákuporodva zokogtam.
- Héj, ne foglalkozz vele! Gyönyörű vagy - mosolyog rám Ross. - És Barbi csak szeretne olyan vesztes lenni mi - ölel át, majd mikor elválunk egy apró puszit nyom a számra. Kicsit meglepődök ugyan, de nem lököm el. Hirtelen megérzem, hogy ez már nem csak egy "véletlen" puszi, hanem rendes csók. Életem első csókja...

Ez volt az első és utolsó csókunk Ross-al. Vagyis csak egy darabig...

-***-

- Mondjuk jobb eredményre számítottam - sóhajtok az országos fizika verseny eredményhírdetése után.
- A második hely sem olyan rossz. És csak egy pont kellett volna, hogy nyerjünk. Majd a következőn jobbak leszünk - mosolyog Ross. - Amúgy van valami, amit szeretnék neked adni - vesz elő egy kottát, amin dalszöveg is látható.
- A dalunk? - veszem el mosolyogva.
- Loser Like Me...

Aznap, mikor hazaértünk, nem mi, hanem a banda lett megünnepelve, mivel Ross bandáját felkarolta egy lemezkiadó.
Ez volt az utolsó közös versenyünk. Ross hivatalosan is a menők pártfogoltja lett...