3. Fejezet

- Laura -


Elgondolkodtam... Mégis mi a frászt csinál már három órája a hajamon?! Sőt most már a körmömmel is babrálnak valamit. Ami egy kicsit csikiz is. Ha festik, akkor remélem nem valami extra színűre, mert például a méreg zöld nem az én világom. Viszont egy kis pirosat, vagy lilát eltudnék viselni. De nem tudom, hogy milyenre csinálják, mert Mr. Depardieu a köntöshöz passzoló rózsaszín, tollas/pihés szemfedővel eltakarta előlem a külvilágot, ami jelen esetben a nappali, vagyis az S.O.S szoba, ahogy drága stylist-om nevezné. Olyan furcsa nekem, hogy tegnap még nem voltam hajlandó elviselni a szépségtippes, divatbemutatós műsorokat, most meg egy szépség szalonban pihenek, ami anno a nappalink volt.
- Lau, kicsi szívem, ez most egy kicsit fájni fog, de ne aggódj itt vagyok neked lelki támasznak - fogja meg a vállam Mr. Depardieu. - De azért adjunk neki valamit, amire ráharaphat - jelenti ki, majd érzem, hogy valami elsuhan a fejem mellett. Azt a szivacsos izét, amit az előbb eldobtak mellettem, beteszi a számba. Már előre félek, mi lesz ebből az egész felhajtásból. Valami meleget folyattak a lábamra, amit egy minimális idő elteltével le is rántottak, mire akkorát ordítottam, hogy anyám kiszaladt a szobából, hogy megnézze minden oké-e. Meggyőződött róla, hogy csak megkínoznak, de életben hagynak, ezért visszavonult. Mármint gondolom, hogy valami ilyen történt, mert kettőig nem látok, még mindig. Ezekután folytatódott az öldöklés. Az előbbi hadműveletet még eljátszották a többi végtagomon is.
- Mire készülnek?! - kérdezem ijedten, mert azt a meleg izét, ami utólag kiderült, hogy gyanta, a szám fölé kenték. - Nincs bajuszom, nem szükséges letépni a bőrt onnan is! - tiltakozok. Bár egy fél perc múlva rájöttem, hogy tök fölösleges jártatnom a szám, mivel ismételten megtették. A testemnek már nincs része, ahol lenni bármi is.
- És most beülsz a búra alá! Vagyis a búra jön hozzád - tesznek fölém, ezek szerint egy búrát. - Még egy óra.
- Addig nem aludhatok? Vagy ha valaki odaadná a matek/fizika/töri/biosz, vagy bármelyik könyvem, nekem az is megfelelne - erre Mr. Depardieu leveszi a szememről a takarást.
- Rendben! Mivel még nem álltál neki hisztizni, pedig négykor kezdtük és este fél nyolc van, ezért ezt az egy órát végig tanulhatod - nyom a kezembe egy divatlapot.
- Nem akarok hálátlannak tűnni, de ez itt mi? - vonom fel a szemöldököm.
- A héten már úgyse mész iskolába, ahogy a következő hónapban sem, ezért ettől a perctől kezdve csak és kizárólag a diétás ételek, a szépségápolási szerek, a divatlapok és a stylist-od, vagyis én létezek a számodra. Ha nyerni akarsz, az csak így megy - néz rám komoly tekintettel. Veszek egy mély levegőt, bólintok, majd elkezdem nézegetni a magazint.


- Ross -


A vacsora után még haza kísértem Barbit, majd a srácokkal meghallgattuk azt a dalt, amivel megnyitjuk a versenyt.
- Ez klassz... - állapítja meg a nővérem.
- Persze, hogy klassz, hiszen én írtam - ad egy pacsit magának Rocky, mire Riker morcosan néz öccsére. - Akarom mondani, mi írtuk - helyesbít.
- És mi az új kedvenc dalomnak a címe? - kérdi mosolyogva anya, aki ezek szerint végig a própa szoba ajtajánál állt.
- All about a girl - válaszolja Riker. Még egy darabig beszélgettünk, pontosan tizenegy óráig, majd elvonultunk aludni. Előtte persze elmentem zuhanyozni, amilyen profi vagyok, hajmosás közben belefolyt a sampon a szemembe. Kikászálódtam a fürdőből, de annyira homályosan láttam, hogy ahogy az ágyam felé mentem beleütköztem a szekrényembe, amiről valami könyvszerű esett le. Felvettem és az ágyhoz sétáltam vele. Miután sikeresen kitisztult a látásom megnéztem, hogy mit vertem le. Egy régi fotóalbumot tartottam a kezemben. Ki volt díszítve, szerintem Delly valamelyik kiskori munkássága. Kinyitottam és egyből rájöttem, hogy ez nem a nővérem műve. Ezt az albumot ketten csináltuk Laurával, még mikor az első páros matek versenyünkre mentünk. Az összes képünk mellé volt írva egy-egy aranyköpés tőlünk, amit a versenyek alatt mondtunk. Az utolsó kép alig egy éve készült az iskolai tudás tíz próbán. Be se ragasztottuk és az idézetünk se került rá. Azon a napon keresett fel minket a lemez kiadónk. A következő napon pedig összejöttem Barbival, ekkor távolodtam el Laurától. Miközben nézegettem a képeket elaludtam.

2. Fejezet

- Laura -

- Laura nem jössz emelt matekra? - kap el a folyosón Blake, a tanuló társam.
- Ma sajnos nem tudok menni, mert közbe jött valami. De hidd el szívesebben matekoznák, minthogy azt a meleg fracia ürgét hallgassam - erre csak furán néz rám, de mivel nem tudom, mi csapta ki nála a biztosítékot, csak legyintek, hogy nem fontos, majd gyalog hazaindulok. Valaki hátulról rámdudált, mikor hátra néztem Barbi ezüst színű sportkocsiával találtam szemben magam. Ross ült a volán mögött, Barbi pedig egy nagy üdítős poharat tartott a kezében. Rögtön leesett, hogy mit akar, de nem tudtam mit tenni. Ha el is futnék, tuti utólérnek. Így csak lassan teljesen megfordultam, ő pedig képen öntött egy adag mangó-kiwi turmixxal.
- Héj Laura! Nézd hétfőtől a szüleid TV-jét, mert élőben közvetítik a győzelmem.
- Hagyd már Barbi, van neki más problémája is, nem csak te! - próbálja fékezni barátnőjét Ross.
- Nem hagyom! Tanulják már meg az olyanok, mint ő, hogy hol a helyük. Az árnyékunkban... - erre Ross rálép a gázra, de még időben hajítja el Barbi az üres poharat, ami pont fejen talál. Miután elmentek, zokogva haza rohantam. Mr. Depardieu még mindig ott volt nálunk.
- Maga még itt van? Remek! Akkor kezdjen velem valamit! - rontok be a nappaliba.
- Tetszik ez a fellángolás! De mégis miért vagy csupa trutyi? - emeli meg a pulcsim ujját két ujjal.
- Az most nem számít, a lényeg, hogy győzni akarok!
- Zuhanyozz le! Addig én átszaladok, vagyis át kocsikázok, nehogy megizzadjak, a hotelbe. Ehhez az S.O.S. csomagom kell. Sürgős Oltári Stylist csomag, a rövidítés nélkül. Zuhanyozni most! - csapja be maga után az ajtót. Elmentem lefürdeni, majd egy olyan fél óra múlva törölközőben előjöttem. A nappaliból hatalmas zajt hallottam, ezért úgy ahogy voltam, lementem.
- Mi a... - torpanok meg látván a felállított fodrásszéket, valamint a teli ruhaálványokat, nem is beszélve a több ládányi sminkről. Teljesen felforgatták a nappalinkat.
- Laura bogaram, gyere csak! - invitál beljebb Mr. Deparfieu. Rám ad egy hosszú rózsaszín köntöst, majd leültet a fodrásszékbe. - Ő itt Carlos, a mesterfodrászom. Ő fogja legyőzni azt az izét a fejeden - mutat teljes tenyérrel végi a hajamon.
- Először is, egyenes? Pfujj! Alulról kicsit behullámosítom, ami kicsit megemeli, mert így nagyon lapos. Az alja lehetne szőkés, miután vágtam belőle. Rendben! - ragadja meg az ollót.


- Ross -

- Néha nem értelek Barbi. Mit ártott neked Laura? - kérdezem, de az úton tartom a szememet. Senkinek sem hiányzik, hogy összetörjem a kocsit, vagy hogy balesetünk legyen.
- Egyszerűen csak nem akarom, hogy az a lúzer visszahúzzon téged. Ha vele barátkoznál az olyan lenne... Végül is az oroszlán se haverkodik a koalákkal.
- Azok gazellák... Az oroszlán és a koala nem egy élettéren osztozik - javítom ki.
- A lényegen ez akkor sem változtat. Ha fontos vagyok neked, elfelejted azt a vesztest - erre nem szólok semmit, csak bólintok. Barbival nem tanácsos vitatkozni, mert a végén bizonyítja az igazát és az senkinek sem jó.
Bementünk az egyik ruhaszalonba, de én csak ültem és telefonoztam, amíg drága barátnőm körbe-körbe topog a magassarkújában a boltban. Mire végre lecsökkentette a felpróbálandó ruhák számát vagy 30-ra, berohant a fülkébe. Imádom Barbit, de úgy az ötödik báli ketyere után elegem lett és mindegyikre azt mondtam neki, hogy tökéletesen néz ki benne. A végére már a boltban dolgozó csajnak is őt kellett néznie, mert nem tudott dönteni. Végül elhoztunk egy türkizkék báliruhát. Útközben eszébe jutott, hogy nincs a ruhához illő cipője. Na akkor irány a pláza! Végig jártuk az összes cipőboltot, de az lett a vége, hogy visszamentünk az első cipőbirodalomba és megvettük azt a cipőt, amit elsőre nézett ki magának. Ugyan olyan kék, mint a ruha, csak pink a talpa. Legközelebb inkább odaadom neki a tárcám, hogy menjen el valamelyik barátnőjével. A cuccokat felvittük hozzá, majd elmentünk egy kínai étterembe. Természetesen akkor jut ilyesmi az eszembe, mikor a szüleim és a tesóim is oda mennek. Leültünk az asztalukhoz és együtt kajáltunk. A családom is gratulált Barbinak, hogy bejutott, majd az is kiderült, hogy az államokból egy-egy lány lesz, kivéve egyből, mert valami fiatal, neves, francia stylist új "Miss Tini Amerikát" talált. Viszont azt senki se tudja, hogy az ország melyik részéből érkezik. Az össz infónk, hogy Lau M. néven nevezték, de a stylist-ján kívül senki se látta. A hétfői megnyitón úgyis megtudjuk milyen...