2014. szeptember 28., vasárnap

3. Fejezet

- Laura -


Elgondolkodtam... Mégis mi a frászt csinál már három órája a hajamon?! Sőt most már a körmömmel is babrálnak valamit. Ami egy kicsit csikiz is. Ha festik, akkor remélem nem valami extra színűre, mert például a méreg zöld nem az én világom. Viszont egy kis pirosat, vagy lilát eltudnék viselni. De nem tudom, hogy milyenre csinálják, mert Mr. Depardieu a köntöshöz passzoló rózsaszín, tollas/pihés szemfedővel eltakarta előlem a külvilágot, ami jelen esetben a nappali, vagyis az S.O.S szoba, ahogy drága stylist-om nevezné. Olyan furcsa nekem, hogy tegnap még nem voltam hajlandó elviselni a szépségtippes, divatbemutatós műsorokat, most meg egy szépség szalonban pihenek, ami anno a nappalink volt.
- Lau, kicsi szívem, ez most egy kicsit fájni fog, de ne aggódj itt vagyok neked lelki támasznak - fogja meg a vállam Mr. Depardieu. - De azért adjunk neki valamit, amire ráharaphat - jelenti ki, majd érzem, hogy valami elsuhan a fejem mellett. Azt a szivacsos izét, amit az előbb eldobtak mellettem, beteszi a számba. Már előre félek, mi lesz ebből az egész felhajtásból. Valami meleget folyattak a lábamra, amit egy minimális idő elteltével le is rántottak, mire akkorát ordítottam, hogy anyám kiszaladt a szobából, hogy megnézze minden oké-e. Meggyőződött róla, hogy csak megkínoznak, de életben hagynak, ezért visszavonult. Mármint gondolom, hogy valami ilyen történt, mert kettőig nem látok, még mindig. Ezekután folytatódott az öldöklés. Az előbbi hadműveletet még eljátszották a többi végtagomon is.
- Mire készülnek?! - kérdezem ijedten, mert azt a meleg izét, ami utólag kiderült, hogy gyanta, a szám fölé kenték. - Nincs bajuszom, nem szükséges letépni a bőrt onnan is! - tiltakozok. Bár egy fél perc múlva rájöttem, hogy tök fölösleges jártatnom a szám, mivel ismételten megtették. A testemnek már nincs része, ahol lenni bármi is.
- És most beülsz a búra alá! Vagyis a búra jön hozzád - tesznek fölém, ezek szerint egy búrát. - Még egy óra.
- Addig nem aludhatok? Vagy ha valaki odaadná a matek/fizika/töri/biosz, vagy bármelyik könyvem, nekem az is megfelelne - erre Mr. Depardieu leveszi a szememről a takarást.
- Rendben! Mivel még nem álltál neki hisztizni, pedig négykor kezdtük és este fél nyolc van, ezért ezt az egy órát végig tanulhatod - nyom a kezembe egy divatlapot.
- Nem akarok hálátlannak tűnni, de ez itt mi? - vonom fel a szemöldököm.
- A héten már úgyse mész iskolába, ahogy a következő hónapban sem, ezért ettől a perctől kezdve csak és kizárólag a diétás ételek, a szépségápolási szerek, a divatlapok és a stylist-od, vagyis én létezek a számodra. Ha nyerni akarsz, az csak így megy - néz rám komoly tekintettel. Veszek egy mély levegőt, bólintok, majd elkezdem nézegetni a magazint.


- Ross -


A vacsora után még haza kísértem Barbit, majd a srácokkal meghallgattuk azt a dalt, amivel megnyitjuk a versenyt.
- Ez klassz... - állapítja meg a nővérem.
- Persze, hogy klassz, hiszen én írtam - ad egy pacsit magának Rocky, mire Riker morcosan néz öccsére. - Akarom mondani, mi írtuk - helyesbít.
- És mi az új kedvenc dalomnak a címe? - kérdi mosolyogva anya, aki ezek szerint végig a própa szoba ajtajánál állt.
- All about a girl - válaszolja Riker. Még egy darabig beszélgettünk, pontosan tizenegy óráig, majd elvonultunk aludni. Előtte persze elmentem zuhanyozni, amilyen profi vagyok, hajmosás közben belefolyt a sampon a szemembe. Kikászálódtam a fürdőből, de annyira homályosan láttam, hogy ahogy az ágyam felé mentem beleütköztem a szekrényembe, amiről valami könyvszerű esett le. Felvettem és az ágyhoz sétáltam vele. Miután sikeresen kitisztult a látásom megnéztem, hogy mit vertem le. Egy régi fotóalbumot tartottam a kezemben. Ki volt díszítve, szerintem Delly valamelyik kiskori munkássága. Kinyitottam és egyből rájöttem, hogy ez nem a nővérem műve. Ezt az albumot ketten csináltuk Laurával, még mikor az első páros matek versenyünkre mentünk. Az összes képünk mellé volt írva egy-egy aranyköpés tőlünk, amit a versenyek alatt mondtunk. Az utolsó kép alig egy éve készült az iskolai tudás tíz próbán. Be se ragasztottuk és az idézetünk se került rá. Azon a napon keresett fel minket a lemez kiadónk. A következő napon pedig összejöttem Barbival, ekkor távolodtam el Laurától. Miközben nézegettem a képeket elaludtam.

3 megjegyzés:

  1. Jujj! *0* Sajnálom szegény Lau-t a gyantázás miatt, mert tudom milyen érzés... Na mindegy. A lényeg, hogy ez is nagyon szupi lett, ahogy az összes többi, és siess a kövivel. :*

    VálaszTörlés
  2. Uhh, gyanta :o Átérzem.Nagyon szupi <3

    VálaszTörlés
  3. Wáá!! Nagyon jó lett! Siess a következô résszel!:))❤

    VálaszTörlés