Most nem egy résszel érkezek, hanem egy kisebb felháborodással, valamint egy bejelentéssel.
De ne féljetek, mert a felháborodás tárgyai nem ti vagytok, hanem a sulim tanári kara és úgy minden, ami közvetlen körülvesz. Ez az egész csak azért fontos, mert annyi feladatot akasztottak a nyakamba, hogy lassan leszakad és ebből az következik, hogy valamitől meg kell válnom vagy végleg, vagy pedig csak egy kis időre. Ez a valami az írás lesz. Nagyon sajnálom, hogy nem tudom fojtatni, de nem gondoltam, hogy ilyen nehéz is lehet a mindennapok súlya. Sajnálom és ezer csókkal búcsúzom egy időre biztosan!
xoxo: Klauu M.
Remélem tudod folytattni mert nekem ez volt a kedvenc blogom,de ha nem is akkor szerintem az is érthető a le írottak alapján.:-)Pihen ki magad és ha tudod folytatod :-)
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésSzerintem nem éri meg bezárni, jó amit csinálsz, és ha napi 10 percet foglalkozol vele, menni fog! Kitartást, és ne add fel, amint vsn egy kis időd írj ;)